Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 3. könyv (Pest, 1814) - 10.047c

C 58 )

be'kesége tsontjaimnak, a bűneim színe miatt (A) O Király volt, Keresztények, és boldogulásban élő Király, emberi boldogságnak legmagasabb tetejére fölemeltetett Király ; mind azon által megháborodott, magán kívül volt, 's megszomorodott 6 látására annak a’ szörnyű képnek , melly megújította néki az ö tévelyede- siriek s rendetlenséginek emlékezetét. Hozzátok be tehát minémű lészen az állapotja egy léleknek , melly a' földről elragadtatván, és más képen is a’ mennyei boldogságnak lakó helyéből számkivetett lévén, egészlen mintegy öszveszedett lészen az ö bűnéről való megemlékezésben ; szüntelenül ez a gondolatja lészen, vétkeztem, szüntelenül fogja mondani magának, vétkeztem; és gondolkodni fog arról ’s mondani fogja magának az a’ nélkül, hogy elronthassa valaha azt a’ bűnt , mellyet gyűlölni fog, mellytol, mint az ó boldogtalanságának megorvosolhatatlan eredetétől, irtózni fog.

És az a’ mi letzkénk, Keresztények. A dús gazdag kívánta, hogy az ő , még a’földön éfetben lévő , Atyafiai tanulhassanak legalább az ő példájából: az Isten nem akarta azt. Talán méltatlanokká tették ők magokat arra a’ kegyelemre, és talán egy a’ nagy büntetések közül, mellyeket gyakorlott az Isten Ő rajtok, az volt, hogy ne adja tudtokra nékik az ő Attyok- fiának állapotját a’ pokolban. De a’ mit az I* sten meg nem engedett ő nékik, megengedi azt mi nékünk e’ mái napon: akarja Ő, hogy annak a’ kárhozatnak példája oktasson minket, hogy az Ö bolondsága, hogy úgy mondjam, tegye a’ mi okosságunkat , és hogy a’ bánat , mellyet c érez az elmúltból; a’ jelen valónak

A) Psal. 34. 4.