Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 3. könyv (Pest, 1814) - 10.047c

( SS)

tsúletben volt, szerette ő mind akkoráig az o kötelességét; de végtére egy megátalkodott ún- tatás megejtette őtet: melly bánat, melly fajdalom, melly szégyenlete az d gyávaságának, melly irtózás az ő gonosztételétol! Akarná ó, hogy lehetne néki azt visszaváltani ezer életeknek kárával, és ha a’ dolog még annyira volna, hogy lehetne a’ felöl tanátskoznia , nem volna az a' halál, mellyet ö nem választana magának inkább , mint sem hogy olly vétkes és olly gyalázatos tselekedetre reá állana; de nintsen többé vissza vonás, és mindenkor igaz lesz az, hogy ö elhagyta magát a’ bún’ bötstelenségé- nek ’s gyalázatának. Azt szerzi, ’s azt táplálja Ő benne az a’ keserőség , mellyet ó némellykor szintén a’ koporsóig viszi. Lássad mi történik egy haragjával tehetetlen emberrel, mikor az o természeti indulatának hevességében undok egy tselekedetet , gyilkosságot , szántszándékkal való öldöklést elkövet. Alig hogy végbe vitte a’ dolgot, az elméje megháborodik, az esze tévelyedik, nintsen többé békessége, tsak nem esze nélkül vagyon. Mit nem tenne, mit nem adna, mit nem lenne ő kész szenvedni azért , hogy olly állapotban lenne , hogy még tsak lehetne elkövetnie azt, a’ mit már elkövetett, és a’ mit nem lehet helyre hoznia többé? Az pedig tsak példázata ’s árnyéka a’ pokolnak; mivel hogy az, hogy .vétkezett az ember, neminému örökké való dolog lészen, kemény, de igazságos egy törvény által szükséges lesz , hogy a’ kínzás is az legyen , és hogy a lélek Örökké boldogtalan legyen, mivel soha nem fog megszűnni megelégezni arról, hogy ó egy szempillantásig bűnös volt. A' ki jól általhat- tatna e’ gondolattól, minéniű szemmel tekinte-