Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 3. könyv (Pest, 1814) - 10.047c

( 51 )

büntessen benünket : és miképen azt? mindenkor a meggondolás és megemlekezés által.

De ha a természeti ajándékokkal, való visszaélésnek olly nagy bényomást köll tennie a’ bűnösnek lelkében, mi lészen a’ maíasz- tokkal,és a’ természeten föllűl való ajándékokkal tett visszaélés felöl , mellynek, a’ Szent helynek méroserpenyőjében megfontoltatván, és a kárhozatra való nézve, még sokkal halálosabb következési lesznek ? Mert ki mondhatja meg minémű lészen egy kárhozotnak a’ szomorúsága, midőn jelenné fogja tennr magának (fogj* pedig azt jelenné tenni magának mind étikor) mennyi segítségeket , mennyi üd- vözség’ mbűjait haszontalanokká tett ö magának , mennyi világosságokat elfojtott, mennyi sugarlásokat visszavetett , mennyi Szentségeket elmulasztott vagy megíevtŐztetett, mennyi oktatásokra’s intésekre megkeménykedett, mennyi példákra érzéketlen volt vagy állított lélek’ erősségéből, mellyre ő vágyakodott az Ö isten- telenségében, vagy tunyaságból s kényességből , mellyet soha sem iparkodott meggyőzni. Ah! ha én hív voltam volna tsak egy részéhez is azoknak a’ malasztoknak, mellyekkel az Isten megelőzött engem; ha én, hogy követném a’ szót, melly hívott engem , és melly olly gyakran hívott engem, melly olly erősen hívott engem , ellenemondottam volna a’ világ, és test’ rabos szolgaságának , megszenteltem volna nékem az Isten’ fiainak örökségében, ugyan azon Országot bírnám Ő velek : de mivel azokat az olly drágalátos malasztokat híjában vettem , mivel azokat meghatározatlansággal., és minden viszontaglás nélkül vettem , mivel azokat megvetettem , mivel hartzoltam is azok ellen, és mivel azok az én megátalkodásom miatt

D a