Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 3. könyv (Pest, 1814) - 10.047c

( ax )

rentséjektől megrészegedvén, mondják Önnön magoknak szint’ úgy mint a’ Farizéus: Nem vagyok mint egyéb emberek, (A) és a’ többi emberek nem ollyanok mint én. Kezdjük újra, kéresztények, és hozzuk ezt mind új világosságra.

Senkire se’ lenni szükségének, első foganatja a’ gazdagságnak, és közel lévő ’s tsalha- tatlan készület minden embernek megvetésére ; a’ függetlenségben, mellyben vagyon a’ világ’ gyönyörúségiben merült gazdag, és az állapotban, mellybe teszi őtet az Ő szerentséje, hogy ellehet más’ segítsége íiélkúl, más’ barátsága nélkül, más’ kegyelmi nélkül, nem szemlél többé mást, hanem tsak önnön magát, és nem él többé másért, hanem tsak önnön magáért. Nyájasság , szelídség , békeségestűrés , meg- bötsülés, olly nevek ezek, mellyeket ő nem ismer, mível azok olly jó erköltsöket jelentenek , mellyekkel ő semmi képen nem él, és mellyek nélkül vagyon miből föntartania magát. Mi dolgom nékem evvel, és mit fog használni nékem tekintettel lennem amahoz? Föl- fúvatott lévén ezen érzeménytől, nem tudja mitsoda az, hogy engedni, magát megalázni, lehorgadni ollyas alkalmatosságokban, a’ hol a’ szeretet és az okosság kívánja ; és a’ mint hogy a’ tulajdon szeretet az egyedül való indító eszköz, melly mívelődteti őtet, soha nem lévén alázatos szorultságból és szükségből, nem az ő kötelességből ’s isteni félelemből.

Minden embert függőségben látni, az az: látni, hogy minden ember megkeresi Őtet, hogy minden ember fél tőle, hogy minden ember engedelmeskedik néki, másik foganatja av

(A) Luc. i8. iL