Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 3. könyv (Pest, 1814) - 10.047c

neveztetnek bötsűletes embereknek; másodszor hogy nem illet engem senkit is kárhoztatnom 5 hanem hogy szolgálatomnak kötelessége hozza magával, hogy az isteni igének szentséges isteni szózatit kifejtsem nektek* Ha azok, kiket ti bötsűletes embereknek neveztek, föltalálják abban az ö kárhoztatásokat, az ó dolgok vigyázni arra ; de akár hogyan legyen az, vitathatatlan igazság az: ha valaki siet meggazdagodni, nintsen vétek nélkül a’ világ’ Ítélete szerént is ; hogyan lenne a’ nélkül az Isten’ ítélete szerént ?

Mind azon által, kedves Halgatóim, ollyan a* világnak megátalkodása. Hogy valaki kevés üdö alatt meggazdagodjon, elhagyja az ártatlanságot , ellene mond a’ jámborságnak , megfosztja magát az emberségtől is , megemészti a’ szegénynek’ értékét, megrontja az özvegyet és árvát , és gyakorta annakutána vastag egy képmatatás által ahétatossá lészen, vagy in* kább ahétatosnak teszi magát; mintha az ahé- tatosság, és a’ megjobbítás az igazságtalanságnak fölébe jővén, a’ nélkül hogy azt helyre hozza , betakarna mindent , és megszentelne mindent. Köll tsudálkoznunk azon, hogy az Isten Fia, látván mind ezeket a’ rendetlenségeket, kárhoztatta a’ gazdagságot az ő Evan- gyéliomában, és hogy nem nevezte azt tsupán tsak gazdagságnak , hanem hamisság gazdagságának? (A) Köll kérdeznünk, miért keresett az Isten’ lelkének világosságitól megvilágosodott Bölts mindenütt igaz embert, a’ ki nem futott volna az arany , és ezüst után ? miért tekintette ő azt úgy mint tsudálatos embert , akarván az ő ditséretét megtenni, és ez élettől fogva Szentnek mondván őtetj? Kitsoda ez,- ( iS > (A) Luc. 16. 9.