Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 3. könyv (Pest, 1814) - 10.047c

( ')

nem igyekezett előbb önnön magát regulázni. Az orvossága tehát annak az volna, hogy elől óvással éljen az ember önnön maga ellen, és e’ következendő eszmélleteket tegye: Én különösnek tartatok, és valóban az vagyok; nékem mindenkor különös , és a' közönséges ér- zeményekkel ellenkező , érzeményim vágynak. És a' felebarátomnak vezérlésében annyit köll engednem az én világosságimnak ? és nem kí- vánja-é az okosság, hogy ahoz ragaszkodjak, a’ mi közönségesen jóvá hagyatik , és el áljak attól, a’ mit bizonyos egy közönséges ok által megtzáfoltatni látok? Eképen lehetne okos és bölts a buzgóság: de távol legyen hog}r illy hasznos letzkét adjon föl magának, neminémű érdemnek nemét tsinál inkább magának az ő eszeloségiből, és mivel az ő elméje másképen vagyon fordítva mint a’ többi embereké, minden emberek fölött hiszi lenni magát, meg nem gondolván , hogy sokkal hihetőbb , hogy annyival alább való, a’ mennyivel gondolja hogy kevesebbé az. ,

Onnan, meghatározott buzgóság: a’ mlfc az ember jónak és szentnek ítélt, azt akarja, hogy az minden embernek jó és Szent legyen, és ha minden ember nem teszi meg azt, kész minden embert kárhoztatni, és azt hinni hogy minden ember elveszett. Az elméjében fogadott megjobbításnak módján kívöl minden té- velyedésnek tetszik minden rendetlenségnek, ’s tágulásnak látsik lenni néki. De szövetséget tett tehát te veled az Isten, a’ legfölebb való Úr,hogy ne másképen osztogassa az Ő aján- dékit 's malasztit, hanem tsak a' te kívánságid szerént? nintsenek ő néki az ő böltsességének fcjntseiben más adiái a’ jórúl, hanem tsak azok mellyeket te javallasz? mindnyájunkat ugyan