Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 3. könyv (Pest, 1814) - 10.047c
( >46 ) De valjuk meg, kedves Halgatóim, és sirassuk meg itten az emberi nyomorúságot. Vis- gáljuk meg jól annak az írottképnek minden vonásit, és megfogjuk ismérni, hogy a’ mi ké- 1 unk az. Mert mi közönségesebb a’ Keresz- i.-ny ségben, mint annak a’ Farisaeusi buzgó- ságnak megjátszodtatása , melly abban áll, begy megvilágosodott valaki másokért, regula szerent való másokért, buzgó másokért, és cm oil maga törvénytelen, vigyázatlan, meggondolatlan ? Mit lát az ember most a’ világban í tudjátok ti azt: olly embereket, kik helyre akarnák hozni a’ rendet mindenütt másutt mintsem a magok’ személyében ’s magok viselésében; megvesztegetett, és talán istentelen köz embereket, kik szünet nélkül prédikálják az Egyházi személyeknek a' kötelességet; világi ’s testi gyönyörűségekben merült világiakat, kik nem egyébről, hanem a’ Szerzeteseknek megjobbításáról beszéllenek ; igazságtalanságokkal tellyes törvényt szolgáltató Tiszteket, kik az Udvarnak szabadhitűsége ellen patvarkod- nak ; szabadhitű udvari embereket, kik a' törvényt szolgáltató Tisztek’ igazságtalansági ellen kiáltoznak; rendetlen magokviselésü magányos embereket, kik módokat keresnek a’ regulának visszakozására vagy föntartására az Országban, de kiknek lehetne helyesen mondani azt, a’ mit Krisztus Jésus azoknak a’ Jerusálemi asszonyoknak mondott: Ne sírjatok én rajtam, hanem magatokon sírjatok. (A) Valóban, gyötrődnek, sóhajtoznak, ’s panaszosodnak az emberek, hogy a’ világ minden nap elfordul , hogy nintsen többé isteni tisztelet, hogy az Istennek ügyei elhagyattak, (A) Luc. 2,3. s8.
