Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 3. könyv (Pest, 1814) - 10.047c

( «4* )

nem néminemű képen megvetendővé is lészen, mivei hogy magával hordozza az ó megtzáfolá- sát, és hogy arra, hogyhaígatni kinszeríttessen ’» megszégyeníttessen , nem köll egyéb, hanem azt önnön magának ellentvetni.

Ezt a’ jeles letzkét akarta adni nekünk az Isten Fia az Evangyéliomban e’ példabeszédnek nemében, mellyel élt Ö: Miért nézed pedig a szálkát az atyádfia szemében; a gerendát pedig , melly a te szemedben vagyon , nem vészed eszedbe l (A) és hogyan mondhatod az atyádfiának , Atyámfia , hadd vessem ki szemedből azt a' szálkát, melly alkalmatlankodik néked, midőn tönnön magadnak gerenda vagyon a’ szemedben, melly megvakít téged? Mint ha mondotta volna a’ világ’ Üdvözítője annak az állított buzgóságos Embernek (eszembe jut ez az Aranyszájú Szent János’ sajdítása) mint ha mondotta volna néki, hogy olly egy buzgóság nem illeti őtet, és az a’ szeretetről való beszéd, melly minden más emberben dí- tséretes volna, nem lehet egyéb, hanem dorgálás ő ellene: mint ha mondotta volna néki, hogy ámbár melly megérezhetők legyenek az attyafián&k tökélletlenségi, nem őtet illeti észrevenni és nézni azokat; hogy ha vágynak néki világossági meg köll azokat maga részére ké- méllenie, és állításul tennie, hogy mind addig, míg az önnön magának megismerésére érend, maga bízotság volna ismérni ’s ítélni akarni másokat.

Erköltsi tanítás ez, mellyet az az Isteni Mester tanított még sokkal jobban tselekedettel midőn rosznak találta, p. o, hogy a’ Farisaeu- sok mérészlették vádolni ő előtte azt a' házasSág(A) Lus. 6. 41.