Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 3. könyv (Pest, 1814) - 10.047c
♦ ( 13» ) — Szent Pál Apostol tanít minisét arra: Kik kétségben esvén magokat a’ szemtelenségnek adták. (A) Kérlek benneteket, Atyámfiái, monda ö az Efezusíaknak, ne elljetek többé úgy mint azok a1 bűnösök, kik , minden reménységeket elvesztvén , mindenféle': fesletségek- nek elhagyják magokat: Minden tisztátalanságnak tselekedeléie. (B) Mert tisztátaianságnak legközönségesebb foganatja az , hogy egy lélekben a’ malasztnak egész épületét megrontja, és fölforgatja annak szintén a’ fondamentomát is , melly a’ keresztényi reménység. De még , kérdezi Aranyszáju Szent János , miről esik kétségbe a' szemérmetlen ? Kétségbeesik ó úgymond azon Szent Doktor, az ö megtérése felöl, kétségbeesik ó az ó ál hatatossága felöl, kétségbeesik Ó az ö gonosztételinek botsánatja felöl , és ha Ígérné is valaki néki az ö gonosztételinek botsánatját, kétségbeesik az o tulajdon akaratja felöl; kétségbeesik az Isten felöl, és kétségbeesik önnön maga felöl. Vagynak-é szomóriiabb végsoségek? Kétségbeesik ö az ó megtérése felöl: mert mi módon, mondja ó önnön magának , vagy inkább mondatja vele a’ tisztátalan lélek, mi módon szakasszam meg az én békóimot, mi módon szakasszak ki szivemből egy természeti indulatot, meily életemnek minden köliemetességét teszi, mi módon mondjak én ellene igazán annak , a’ mit még igazabban szeretek? ha mondanám , hogy akarom azt, nem hazudnék-é én a’Szent Léleknek ? és ha nints annyi erőm, hogy reávessem magamat arra, és akarjam azt, nem vagyoli-é én az emberek közül legszerentsétlenebb, és az Istentől legnagyobban elhagyatott ? Tegyük bár (A) Fphes. 4. 19. (B) Ibidem.
