Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 3. könyv (Pest, 1814) - 10.047c

( »i? )

a* nevetséges és eszelős, de megátalkodott,természeti indulat, ámbár minő ereje legyen más képen annak» nem e’ az az, a’ mi kiszárítja ötét, a’ mi erejét fogyasztja, a’ mi őtet nyomorultul ’s haszontalanul lankadozni kinszeríti ; és ámbár minő ép eszet adott az Isten néki, nem e’ az bolondítja meg őtet, nem e az veszi el az eszét, nem e az teszi őtet tehetetlenné arra, hogy kisegítse magát abból? F.lannyira , hogy ámbár ő elhitetett, és meggyőzetett légyen az ő bolondsága felől, nem győzheti meg azt, se meg nem menekedhetik attól; annyival boldogtalanabból, hogy úgy mondjam , meg- bájolt lévén, hogy maga’ kárával bájoltatott meg, midőn azomban mások, kévésé indulván meg azon, a’ mit ő szenved, vagy tsófot űznek belőle, vagy szánakodnak rajta.

lm’ az, Jia nem felel meg valaki az ő természeti indulatjának, az ő siralmas sorsa. De ha megfelelne is annak, minémű nyughatat- lanságokat, ’s minémű félelmeket nem áll ki, hogy nem felel meg annak egyenlő képen , hogy nem felel meg annak hűségesen, hogy nem felel meg annak állandó képen? Hogy nem felel meg annak egyenlő képen : mert hol találni tö- kélletes visszatérést, és a1 midőn találtatik is, hol vágynak azok, kik az ö nyugodalmokért bizonyosoknak akarnák tartani magokat a’ felöl ? szeretvén, megelégszik é valaha a’ személyei, a’ kit szeret? Hogy nem felel meg annak hűségesen: mert abban a’ világi, követkéz ndöűl tisztátatlan, barátságoknak szövetségében mennyi hamis látszatok? mennyi tettetés k ? mennyi tsalárdságok ’s álnokságok vágynak , kivált mikor a’ nagyra vágyódás, vagy a’ haszonvétel kinszerítenek valakit olly személyt játszani? c& tsak hogy egy kévésé megvilágosodott le-