Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 3. könyv (Pest, 1814) - 10.047c

( 104 )

sokat tészen a’ szívben , hogy a’ méreg, mel- jyet az béihlel , szintén a’ léleknek legegésé- gesebb részéig, melly az okosság, behat, az semmi; az mostani könyv, mellyet köll olvasni, és azt nem tekintvén a’ veszedelmet, melly •lóladja magát abban; mint ha bizonyos volna az ember a’ malaszt felől, és mint ha alkut tett volna az Istennel, hogy a’ legközelebb való alkalmatosságoknak maga bízotság nélkül szabadon kitehesse magát. Mert ez, mondom az a' szemfiüesség, hogy tudni akarja az ember azt, a* minek irtózást kall szerezni néki, ha tsak gondolkodna is arról, egy azon kísértetek közül, mellyeket semmi mentség nem igazol meg , és mellyekrol mind az által az egész állított megjobbítással eggyütt, alig nyerheti ki magától , hogy leíkiisméretet ísináljon magának.

De fejtsük ki végső képen, ha lehetséges, azt, a’ mit én tisztátalanság' rendetlenségének nevezek: Tertullianus úgy látszik hogy azt pél- düzatósabb módon fogta meg, következendo- képen alkalmatosabh módon olly egy beszédhez, melly nem egyebet tart tzélúl, hanem a’ ti épülésteket. A’ tisztaságról írt könyvében , megvallom ez az eszének erősségétől elragadtatott nagy ember már eretneknek módjára besaéliett, de olly eretneknek, észreveszik az ő magyarázói , ki legalább nem egyébként volt az , hanem a’ buzgóságának fölötte valósa* ga által, és kinek a’ tévelygési nem tagadhatjuk, hogy szentebb ls valóságosabb igazságokkal egyelítve voltának. Mondja tehát Ó . és aa egy azon igazságok közül, hogy a’ tisztátalan léteknek mint egy szükséges kötése vagyon va* lamennyi rósz erköltsökke! , és hogy valamenrósz erköltsök, hogy úgy mondjam, as ö