Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

( 72 )

ték vele mi légyen ő, és minek köíl valaha lennie : Emlékezzél meg ember bogy por vagy. Már, ha e’képpen bánna valaki minden mostani világ’ Naggyaival, kik az erköltsöknek rendetlenségében élnek, és ha gyakran megemlé- tené nékik , hogy megköll halniok , hogy a' szententziától, melly arra kárhoztatja ókét, nem lehet appellálniok; hogy midőn Ők vissza élnek az életnek javaival, és elhagyják ragadtatni magokat az ő természeti indulatoknak sebes patakjától, a’ halál azomban nagy lépésekkel kö- zelget, hogy az semmi tekintettel nem lészen ahoz az egész pompához, melly környúl veszi őket, hanem hogy minden megalázások közül a* legutolsó, melly abban áll hogy az ember porrá ’s hamuvá lészen, legyen a’ tsalhatatlan sors, melly várja őket, és hogy ugyan akkor, mikor a’ halál az ő törvényének minden keménységét tapasztaltatni fogja velek, azon rettenetes Bíró’ elejébe fogja vezetni őket, a’ kinek megköll fizetnie kinek kinek az ó tseleke- deti szerént; ha azok, kik hozzájok járulnak, gyakran beszéllenének e’képpen nékik, ámbár miként megkeményedetteknek képzeljük mi magunknak Őket a’ bűnben, gondolkodnának Ők megtérni; a’ mi őket a’ penitentziátalanság- ban tartóztatja, az egy mély elfelejtkezés arról a’ nagy , és vitathatatlan igazságról; az, hogy a helyett hogy az ő nyomorúságok s erőtlenségek felől beszéllenének nékik az emberek, nem egyébről , hanem az ő nagyságokról ’s hatalmokról beszéljenek nékik ; az , hogy a’ helyett hogy megemlékeztetnék Őket a’ halálról szünet nélkül a’ dütsőségnek állított halhatatlanságával hízelkednek nékik; az, hogy a’ helyett, hogy mondanák nékik, hogy Ők embe