Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b
( 6í > seggel vetekedünk, azok a’ jusok , mellyeket magunknak tulajdonítunk, azok a1 bötsűletek, mellyeknek gőzétől háborgattatik a’ fejünk , azok a’ különösségek, mellyekre vágyakodunk, azok az uralkodásnak jelei, mellyeket kimutatunk , azok az alávetések , mellyeket megkívánunk, azok a’ büszkeségek, mellyekkel mi é- 3ünk , azok a’ kémélletek ’s tekintetek, méllyé* két megvárunk, szint' annyi hamis magunknak való tulajdonítások, mellyeket tészen a' mi kevélységünk , elhitetvén velünk , nem külömb- ben mint az Evangyéliom béli Fariseussal, hogy mi nem vagyunk mint a’ többi emberek : tévelygés, mellyből a’ hamu, mellyé tesz ben* nünket a’ halál, kiszabadít minket az egyenlőség által, mellybe teszi minden sorsokat, mondjuk jobban , azoknak tellyes elrontása által. Mert nézzed, mondja böltsen Szent Ágoston a természetről s malasztról írtt könyvében , nézzed ha fogod-é külömböztetni a’ koporsók’ rom- ladéki között a’ szegényt a' gazdagtól , paraszt embert a’ nemestől, erőtelent az erőstől; nézzed, ha kü.lömböz-é a’ Fejedelmek’ hamva a jobbágyok ’s tabos szolgák’ hamvától. Ah! a rabos szolga, és a' Király eggyek ottan; és ezt a’ feleletet adta egy Filosofus egy híres Vitéznek, midőn kérdeztetett, miért látszatik ő cl lj figyelmetesen szemlélni az egymásra rakásoltt holtt tetemeket: igyekszem, Uram, mondá ö annak 4 ebben a’ zavarványban megkülömböz- tetni a Királyt a* te Atyádat; keresem ott őtet, de haszontalanul, mivel az ő hamva, öszve keveredve lévén a’ nép’ hamvával , nem tart meg többé semmi külömbségnek jelét, melly által meglehetne ismérnem Őtet. Szavak ezek , mel- lyekben az emberek közül legkevélyebb, noha pogány, megépült, éi meljyek arra jönnek,
