Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

( 6° )

esztelen fészer, hogy eltávozol attól. Ollyan, mondom még egyszer, Keresztények , az üdvöz- séges, és nagy értékű letzke, mellyet föl ád az Anyaszentegyház, mint bolts Anya, valamennyi Gyermekinek.

De visgáljuk meg különösebben a’ módot, mellyet tart az abban, és minden környúl állásit ennek a hamvazás’ czeremoniájának, mellyet e’ mái szent napon végbe viszen ; mert egy sintsen , melly ne oktasson minket, és melly ne tzélozzon egyenesen e’ két végre, t. i. hogy leverje a’ mi kevélységünket, és hogy elkészítsen bennünket a’ penitentziatartásra. Valóban, a’ mi kevélységünknek leverésére adja , és fejünkre hinteti az nékünk a’ hamut. Vallyon miért hamut? azért, úgymond Szent Ambrus Püspök, hogy a’ pornál s hamunál semmi sem fogatja meg velünk jobban mitsoda a halál , és a’ végső megalázás, mellyre hoz minket a’ halál. Igen is abban a’ hamuban, mellyet mi az Úr’ szolgáinak lábaihoz borulva veszünk, abban a’ hamuban, mellynek áldása, Nyszszai Szent Gergely’ gondolatja szerént, e’ mái napon mint egy a’ mi halandóságunknak, es következendóul a’ mi alázatosságunknak tit- ka, vagy ha akarjátok , szentséges jegye, ha jól megszemléljük, vagyon valami nagyobban megindító , mint sem a’ világnak valamennyi okoskodási , hogy megalázzon minket úgymint embereket , és tökélletes megtérésnek, és az Istenhez való hűséges vissza térésnek érzemé- nyit vetessen föl velünk úgymint bűnösökkel ; mert az arra tanít minket, a’ mit talán nem akarnánk tudni, és a’ mit minden nap igyekezünk elfelejteni. De jaj nékünk, ha mi valaha olly siralmas tudatlanságba , vaoy olly halálos, feledékenységbe esünk!