Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

( 49» )

gyünk mi, hogy tegyünk legalább igazságot magunknak , és tegyük meg a’ szeretetnek kötelességit másoknak. 8-9-1*

1. A’ halálról való gondolkodás megesmérteti velünk a’ mi természeti indulatinknak hiúságát, megesmér- tetvén velünk hiúságát a’ tárgyaknak, mellyekhez ragaszkodnak azok, mellyek az életnek javai. Mert a’ halál megérezhető próbája minden emberi dolgok’ semmi voltának. Azon a’ napon, úgy mond a’ szent írás, az az : holtunk’ napján, az embereknek minden gondolatik, minden sándékik, elenyésznek, és következendő- képpen minden természeti indulatik eloltatnak. Mit tse- lekszünk pedig mi a’ halálról gondolkodván ? meg e- lőzük azt az utolsó napot, és előre ugyan azon ér- zeményeket vesszük fel , mellyek akkor leendenek nékünk. A’ képpen nyomt le Dávid, szintén az Udvarnak közepette, minden ő természeti indulatit. És u- gyan onnan az a’ szép letzke , mellyet adott az Apostol a’ Korinthusiaknak: Az idő rövid: örülljiink tehát mintha nem örülnénk, birjunk mintha nem bírnánk, élljünk e’ világgal, mintha nem élnénk avval, g—17 1.

2. A’ halálról való gondolkodás határokat vettet velünk a’ mi kívánatosságunknak. A’ mi természeti indulatink önnön magoktól telhetetlenek: de hogy meg tanítsalak benneteket meghatározni a’ ti kívánságito- kat, nem kell nékem egyéb, hanem hozzátok igazítanom az A. Sz. Egyház’ szavait: emlékeztél meg ember, hogy por vagy , és porba fogsz vissza térni, Vagy nem kell nékem egyéb, hanem ugyanazon szókkal hi- nom benneteket, mellyekkel a’ Zsidók hívták az Isten’ Fiát, midőn kérték őtet hogy jöjjön a* Lázár’ koporsójához: Jöjj el, és lásd, meg ezt a’ világ’ gazdagját ezt a’ világ’ Naggyát, ezt a’ világ asszonyságát; mivé lettek Ők? Imé miként fog véget vetni minden ti nektek. 17—20. 1.

3. A’ halálról való gondolkodás vissza viszen minket a’ szemermetességnek nagy állítására, melly az egyenlőség és kötelez minket, hogy tegyünk igazságot magunknak: es tegyük meg a’ szeretetnek kötelességit másoknak. Mikor arra emlékezik valaki, hogy a’ halál mindnyájunkat egyenlőkké fog tenni, sokat el hágy az ö szilajságiból s’ büszkeségiből, mivel látja hogy az ember közt igen kevés külömbség vagyon , és igazságoV sabban mivelődik másokra Való nézve, nagyob kegyességgel ’s emberséggel bánván velek. vto—24 1.

»4