Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

( 48 )

delemre, mellynek kitesz az téged? Meghalsz a’ te bűnödben, el vagy veszve , és megorvo’- solhatatlanul el vagy veszve : de meddig abban maradsz, nem halhatsz-é meg abban, és nem halhatsz-é meg minden szempillantásban, mivel semmi nem bizonytalanabb néked, és nékem mint a’ halál ?

Megtsalatkozok én, Keresztények, vagyon a' halálban valami bizonyos nékünk; és mi? az, hogy hirtelen fog az reánk rohanni. A’ világ’ Üdvözítője nem elégedett meg azzal,hogy mondotta nékünk, vigyázzatok, mert nem tudjátok sem a’ napot sem az órát, mellyben el- jövend az ember’ Fia, nem állott meg. Ó abban ; hanem nyilván mondotta: vigyázzatok, mert az ember’ Fia eljövend melly órában nem fogjátok várni ötét. Vagyon-é valami valóságosabb e szónál? és e’ szónak a tsalhatatlan- sága nem-é még megkettözteti az én gonoszságomat mikor békeségesen élek az én bűnömben , és elmulasztom megtérésemet? Ha az az isteni Mester nőm mondott volna nékem egyebet , hanem hogy a’ halálnak üdeje bizonytalan, talán kevesebbé bűnös volnék én. Mivel az bizonytalan, mondanám én, nem vesztettem el minden jusomat arra , hogy reményijek; vakmerő vagyok ugyan, az igaz , hogy annak veszedelmére akarom vetni magamat; de végtére az én vakmerőségem nem rontja el egy átallyában az én bizodalmasságomat; lehet véletlenül elnyomatnom, de lehet nem is nyomatnom el; és az én mivelodésem módjában, mellyel tartok , ámbár minő vak legyen az, vagyon legalább még valamelly fogásom: e’ képpen okoskodnék én. De a’ Krisztus Jésus’ szava után nem szabad többé olly képpen okoskodnom, és arra köil számot tartanom, hogy '» meg