Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

C 438 )

ezer magát a’ világ’ és test* kísértettnek megadta, az ó álhatatlanságának minden boldogtalanságával eggyütt hasznot hajtott volna mind az állal magának a’ penitentziatartással való élésből. A’ penitentziatartás , noha gyarlóságok ’s vissza esések követték volna azt , el rontotta volna 0 benne azt, a’ mit a’ bún építettedé mindenkor követ kóré rakván, és hamisságot hamisságra rakásolván, mi módon lehet, hogy az ó szíve ne ért volna a’ rakásnak tetejére, és ne vett volna magába a’ gonosz tételnek ália- potjában , nem tsak minden erősséget, hanem minden keménységet, mellyet a' gonoszt étel szerezhet? és mi látszatja annak, hogy ó, a’ képpen megkeménykedett lévén, mikor a’ halál közelget, egyszerre engedőssé ’s könnyen meg- hajthatóvá legyen a' malasztnak mozdításitól ? Meghal tehát az ember bűnben, azért, hogy bűnben élt, és meghal abban, a' mint mondottam, új egy bún által, azért, hogy maga az a’ penitentziátalanság minden búrlöknek bétel* lyesítése. Azt nevezem én gonosz tévő peni- tentziátalanságnak t menjünk által a’ boldogtalan penitentziátalanságra, melly fogja tenni as második résznek tárgyát.

MÁSODIK RÉSZ.

Hogy a'bűnös kegyelem’állapotjában haljon meg, nem elég arra, hogy akarjon valaha a’ penitentziatartáshoz folyamodni , és hogy föl tegye magában hogy legalább holtakor kiköltözik az ö bűnéből. A’ mint hogy az a’végsó penitentziatartásnak malasztja nem függ egy átallyában ö tóle, és az Istennek titkos ítélete által hozzá vagyon az kötve ezer környülállá- sokhoz , mellyek nintsenek az ó hatalmában;

má