Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

( 432 )

rúlt Keresztényeknek : utasítalak én bennete- tét a’ ti tulajdon tudomásitokhoz. Nem-é oda tzéloznak azok a’ vétkes szövetségek ? nem-é, mondom , több mint pogány holtakor , fohászkodik még a’ bűnös, kiadván lelkét, az után , a’ mit olly bolondul szeretett í nem-é akkor, szintén eszelőségig, szintén dühösségig állandó lévén, föláldozza még utolsó gondjait, fölszenteli utolsó kívánságit egy természeti indulatnak, mellyból ö tsak nem isteni tiszteletet tsinált magának ? akkor az egyedül való és eleven bánat , melly ótet megindítja ámbár Ő haldokló , nem-é az, hogy az ö rendetlenségi- nek boldogtalan okát hajlandóságból annyit sarkalta, de hogy azt szükségből elhagyja ? mert azok az ó készületi ’s érzeményi , és olly érzeményekben ’s olly készületekben elegendő képpen ítélitek ti minéműnek köll lenni az ó halálának.

Végtére , beszéllek én egy emberről, ki, régtói fogva pártütő lévén az Isten ellen , minekutána az ő ítéletitől való félelem nélkül élt volna, meghal semmit se reménylvén az ő irgalmasságától; ki midőn a' Lelki Atyák intik Ötét a’ bizodalmasságra , maga magának , a mint Szent Ágoston mondja, nem helyes, és szoros, hanem kegyetlen és oktalan igazságot tévén, mivel ő azt függetlenül Krisztus Jésus’ váltságától s kegyelmétől teszi, hasonló kétségbe esik a’ Káinéhoz , és béfejezi evvel a gyilkos atyafival : Nagyobb az én hamissá- gom, sem botsánatot érdemeljek. (A) Nem, Hintsen többé botsánat részemre, az én gonoszságom méltatlanná tett engem arra, és ha vagyon Isten, kárhozott vagyok én. Már,

(AJ Gén. 4. 1,3.

nem

«4