Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

( 407 )

líat, akár haggyon ne hűnk szabadságot arra, hogy a’ mi szüfcséginkról gondolkoddjunk,és sorsunknak jobbúlásán törvényes utakon iparkodjunk; akár kárhoztassa a’mi mértékletlenségün- ket, akár jóvá hagyja a’ mi mértékletes és keresztényi magunk viselését: mindenütt tapasztalni fogjuk ugyan azon jelét a’ böltsességnek. Tökélletes tehát az, de olly tökélletességgel, melly el hitetvén az elmét meg nyeri a’ szívet: tökélletes az, de olly tökélletességgel, melly az embereknek minden állapotjához, ’s minden sorsához hozzá alkalmaztatja magát: tökélletes az, de olly tökélletességgel, melly távol legyen hogy háborgást okozna , megreguláz inkább mindent, megjobbít mindent, rendben tart mindent: tökélletes az, de avval a' tökélietes- ség’ nemével , mellyról beszéli Szent Ambrus Püspök, melly bé súg egy alázatosságot alá valóság nélkül, bátor szívüséget kevélység nélkül, szemérmetességet erőltetés nélkül, szabadságot kiiktatás nélkül , mint egy igaz egyenlőségben tartván a’ léleknek minden mozdulást’s indulatit: végtére, tökélletes az, dg mindenkor e két határoknak , t. i, a’ mertekletesség- nek és igazságnak kiterjedésében.

Hozzá teszem, hogy más képpen merő isteni rendelés által,valamint hogy semmi messze űzött nintsen az Ó tökélletességében , úgy semmi illetlen sintsen az ó mértékletében. Köllene e’feloj többet szóllanunk, ha nem élnénk olly esztendők’ századjában , mellyben az Isten’ igéjének elöl óvó orvosságul köil szolgálnia mindennek s minden ellen? Nem, Krisztus Jésus* törvényének mertékletében semmi illetlen nintsen : ámbár melly igyekezetei tettek legyen az eretnekségnek Fejei, hogy azt a’ felölel hí- resítenék^ nyilván védelmezte az magát attól,