Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b
I nagy tsudája lészen. Azok a’ hívekké lőtt ptf- gányok, azok a’ bálvány imádók fölfognak kelni mi ellenünk, és vádolóinkká lesznek : A' JVinwei \ferjjiak feltámadnak az ítéleten, és mit fognak mondani a’ mi kárhoztatásunkra ? ah! Keresztények, mit nem fognak azok mondani, és mit nem köll nekünk önnön magunknak mondanunk? Valóban, ha tsak egy kevés igazságot teszünk is mi magunknak, nem mondom gyalázatosnak, de rettenetesnek köll lennie nekünk az Isten előtt annak, hogy az a’ hit olly tsudáíkozásra méltó jó erköltsöt jelentett ki a’ világban , és mostanában olly lanka- ✓ dozó ’s olly rost légyen mi közöttünk : hogy a legvakabb ’s legnagyobban megvesztegetett pogányságban annyi Szentséget szerzett, és hogy mibennünk talán még legkissebb változást, leg- kissebb visszatérést az Istenhez, legkissebb ele- ne mondást a’ bűnnek sem szerezhet. Ha vagyon nékünk még egy világosság' sugara , a’ minek rettegtetnie köll minket\ nem-é az az, hogy annak a’ hitnek olly ereje volt légyen « hogy az egész világon olly tsudálatos szeren- tséltetésekkel megerősítette magát , és hogy nintsen még jól megerősödve a' mi szívünkben? A'aljuk mi azt szájjal, adjuk annak jeleit külső képpen, Keresztények vagyunk czeremónia és tisztelet szerént , de azok vagyunk-é szív, és lélek szerént? Mindazonáltal különösen a’ szívben köll a’ mi hitünknek maradandó helyének lenni, hogy onnan általmenjen a’ kezeinkbe, es lelkesítse meg minden tselekedetinket. Minémű dorgálás az mi ellenünk, ha a’ malasztnak minden érzeményit el nem fojtottuk meg egészlen, minésnű dorgálás az, hogy az a hit íölül haladta légyen minden ellene oszveesliüdött emberi hatalmasságokat, és hogy — C 290 ) —