Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

( *59 )

talanúl tusakodunk, és mellyehet el nem föjfc* hatjuk ? honnan jön , hogy a’ haszonnak vagy* természeti indulatnak mellyek azt formálják , sűrű felhóin által mindenkor kisudamlanak a* világosságnak bizonyos sugári, mellyek , aka- ratunk ellen is, megláttatják velünk azt, a’ mit mi akarnánk nem tudni ? egy szóval, honnan jön, hogy a’ vak és megvesztegetett lelki- ismeret soha sem győzi meg olly képpen az ép lelkiisméretet, hogy ez , noha erőtlen szavú legyen, ne kiáltson még a’ gonosz ellen, mel* lyet mi teszünk, és hogy legalább gyötrelme* kételkedések által ’s alkalmatlan ösztönök által ne gátolja meg erővételét a’ |évelygésnek , melly mívelődtet minket? Miért vagyon az mind, Keresztények? azért, hogy mi igen érésük hogy vagyon Isten’ ítélete, a’ hol a’ mi lelkiismeretűnk’ setétségének elköll széllednie, és k tévelygésinknek megszégyeníttetniek.

Ugyan azért, úgymond Szent Gergely Pápa (szép és helyes sajdítás) ugyan azért vagyon az , hogy mennél közelebb vagyon az Isten’ Ítélete, annál nagyobban ingadozóvá’s félékenyebbé lészen a’ hamis lelkiismeret az ő tévelygésében: életnek folytában fönn tarthatja magát az néminemű képpen, és mennél hamisabb , annál bátrabbnak ’s békeégeseb- nek lenni látszik; de közelgetvén a* halál minden ó bátorsága meghazudtolja magát, az igazság újra hatalmat vészen azon, és akkor kezd az lolébredni, magát visgálrti, önnön magában liem bízni, kínlódni. A’ képpen, p. o. meddig te még friss egésségbeu vagy , tsendesen élsz más javával, és kéteskedés nélkül megtartod azt magadnak; vágynak néked arra okaid, mellyektől meg vagy győzve, vagy mellyektól hiszed magadat meggyőzve lenni; kértél te ta* s R ß

»