Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

C 20 )

egy puhaságban tart téged, gonosz kívánságokat támaszt benned arra, hogy tessél másoknak ezer bűnökben, és ezer botránkozásokban közös társá tészen téged. Jere és lásdd meg; az egy ifijú személy -volt szint’ úgy mint te , világ’ bálványa volt az mint te, olly lelkes állat mint te , olly megkerestetett ’s oily imádtatott mint te ; de látod most ótet ? látod azokat az elaludott szemeket, azt a’ rettentő s irtóztató ábrázatot? avval zabolázd meg azt a’ véghetet- len önnön magad' szeretetét.

Végtére, a' mi természeti indúlatink igazságtalanok, akár azokban az érzeményekben, mellyeket tulajdon hasznunkra bésúgnak né- künk , akár azokban, mellyeket mások’ kárára formáltatnak velünk; de a’ halál, úgymond a’ Filozófus, az igazságnak határira hoz minket, és a’ róla való megemlékezés által arra kötelez bennünket , hogy igazságot tegyünk önnön magunknak, és másoknak önnön magunkról: Maga a’ halá.1 igaz törvénye az emberi nemzetnek. (A) Valóban, ha mi nem gondolkodunk a1 halálról, és tsak az életnek bizonyos külömbözésihez viseltetünk tekintettel, fölemelnek azok minket, elveszik szemünk’ fényét , bétöltenek bennünket önnön magunkká]: vadokká ’s kevélyekké, gyűlölőkké s meg vetőkké, érzékenyekké s kényesekké, irigyekké ’s boszúállókká , mérészekké, erőszakosokká, hirtelen haragúakká leszünk ; fönnyen vagy durván beszédünk , könnyen megsértődünk, nehezen botsáíunk 4 meg , megtámadjuk ezt, elrontjuk amazt; mindennek engednie köl-1 né- künk , és azt kívánjuk, hogy minden ember ké- méllve bánnjon velünk , midőn azomban ma(A) S«neca,

*