Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b
lyik fösvény a földi javaknak sarkallásában ’s hajhászásában*, mondotta valaha , elég az ? mellyik testi gyönyörűségekben merúltt, az ó érzékenységinek rabja , vetett valaha véget az ő gyönyörűséginek ? A’ természet , mondja elméssel! Szalviánus, megmarad a szükségesnél, az okosság akarja a’ hasznost, és tisztességest, a’ tulajdon szeretet, a kiest, és gyönyörűségest, de a’ természeti indulat a’ köiletén föllűl valót, és fölöttékenyt: az a’ köiletén föllűl való pedig véghetetlen, de az a’ véghetetlen, ámbár ő véghetetlen legyen, föltalálja, ha mi akarjuk , az ö határit a’ halálról való megemlékezésben, a’ mint, akaratunk ellen is, fölfogja találni azokat magában a’ halálban, mert nem k >11 nékem egyéb, hanem hogy az Anyaszentegy- ház’ szavaival éljek e’ mái napon: Emlékezz meg Ember hogy por vagy, es porba Jogsz vissza térni. Nem köll nékem egyéb, hanem hogy botsássam ezt a’ végezést minden indula- tosságos lelkekhez, kik e’ haJgató gyülekezetben találtatnak, hogy arra kötelezzem ókét, hogy ne legyenek többé nékik azok a’ tániíta- lan , és mérték nélkül való kívánságik , mel- lyek mindenkor kínozzák őket , és mellyeket ők soha bé nem töltik, nem köll nékem egyéb, hanem hogy ugyan azon hívást tegyem, mel- lyet a’ Zsidók a’ világ’ Üdvözítőjének tettek , mikor kérték Ötét, hogy jöjjön a’ Lázár’ koporsójához, és ' mondották néki : Jöj el, és lásdd meg. (A) Jöjjetek fösvények , égtek ti telhetetlen egy kívánatosságtól, mellynek tüzességét semmi einem olthatja ; és mivel az a’ kívánatosság telhetetlen, ezer hamisságokat elkövettet az veletek , a’ szegények’ nyomorúságira — ( iS > — (A) Joan# ii. 34.
