Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

valója. , és abból a’ hollétén fölül valóból teljesítették volna bé az alamisnának parantso- latját. De ez az erköltsi tanítás igen messze vezet bennünket.

Akarom én , Keresztények , hogy szabad legyen néktek megnagyobbítani a ti állapotútokat, tsak hogy okosságos , és okos mértékletességnek határi között tartóztassátok magatokat , és hogy az a’ kívánság ne menjen szinte’

■\éghetetlenig. Miért i nem tsak azért, hogy semmi nem nagyobban ellenkezik a’ Kereszténység’ leikével, mint akarni mindenkor fölemelni magát, és hogy egyedül az, úgymond Szent Bernárd, vét'eji az Isten előtt ; hanem azért is, hogy az következne onnan, hogy az alamisnának parantsolatja nem egyéb lenne többé , hanem ama’ tünetes , és gondolat szerént való parantsolat. Mert nyilván való dolog az,, hogy a’ gazdagoknak jussok lévén akkor, a’ minthogy volna is nékik, arra, hogy megké- méljenek mindent, szűkén bánjanak mindennel, 's megtartsanak mindent, nem volna többé hollétén fölül való a' világon, és hogy a’ képpen az alamisnának parantsolatja nem egyéb volna többé, hanem árnyéka egy régi törvénynek , melly kötelezte a' mi Atyáinkat, meddig a’ világnak egyűgyűsége meghatározta az <>> szándékikat, és leszegezte ókét egy állapothoz , de melly üdó’ jártával elvesztette volna minden erejét, minekutána a’ világ’ tudománya magasabb adiákat súgott be nékünk , és nagy szerentséket építeni tanított bennünket. Már , mondjátok meg nékem , kedves Halgatóirn , ha cltürlietó-é ez a’ következés?

Akarom én , hogy szabad legyen néktek megnagyobbítanotok a’ ti állapototokat, tsak hogy egyszer’smind a ti alamisnáitok is meg— < i64 ) —

/