Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

( 153 )

alatt parantsolja nekünk az Isten hogy szolgáltassunk orvosságot, melly tőlünk függ, és kezünkben vagyon ; olíy képpen, hogy a’ múltt esztendők’ Századjabéli tudósabb emberek közűi eggyikének gondolata szerént, egy Keresztény, ki eitökéllené vagy valóban eltökélli magában , hogy Ő nem ád másként alamisnát, hanem tsak az utolsó szükségikben a’ szegényeknek, azonnal nagy vétket követ el, és elveszti az Isten* kegyelmét, mivel ő vétkes készületben, és az Isten’ törvényével egyenesen ellenkező akaratban vagyon.

Szomorú igazságok ezek ti nektek, világnak gazdagi, mellyek nagyon megerősítik azt a’ rettenetes átkot, mellyet az Isten’ Fia mondott ellenetek: Jaj nektek, gazdagoknak; (A) miért? azért, hogy a* ti bővelkedésteknek is majd nem mindenkor megvagyon eggyike e’ két foganatok közűi , vagy hogy fölgyújtja szívetekben a’ nyerésre való kívánságot, a’ helyet hogy eloltaná azt, vagy hogy bújábbakká, és önnön magatoknak nagyobb szeretőivé tészer* benneteket. Két eredeti a’ ti szegényekre való gondatlanságtoknak; mert fösvény egy kívánatosságtól bíratván, mindenből hasznot akartok hajtani magatoknak , és semmitől sem fosztani meg magatokat. Mindenkor javakat javakra, mindenkor szerzeményeket szerzeményekre r?i- kásoltok, mindenkor nyitva vágynak kezeitek az elvevésre, és soha az adásra: mit mondok? és gyakorta meg is Köllőtt fosztanotok a’ szegényt, és kihúznotok tőle a* mi kevés volt még néki, távol lévén attól hogy élelméhez hozzá segítettetek volna? köliött lenyomnotok őtet, távol lévén attól, hogy fölemeltétek volna ő^et?

(A) Luc. ó. 24»