Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b
C IJI') dön a’ szegényeknél , az a’ helyek less nékik a’ mennyben, rnell-y ti nektek tartatutt hátra az Istennél. Szeretetből: ah! kedves Halgatóim , kitso- dák azok a* szerentsétlenek , kiknek ügyét folytatom én e' mái napon , és ámbár kik lehessetek ti világ szerént , nem-é atyátokfíai azok t nem-é Szent Lélek’ mondása szerént, a’ ti tulajdon testetek azok? az az: azok a’ szegények nem-é ugyan azon természetű emberek mint ti ? nem-é Isten’ fiai mint ti? nem-é ugyan azon fogadott fiúságra hivattak mint ti, ugyan azon kegyelemre mint ti, ugyan azon dütsoségre mint ti? nem-é Istennek örökösi, Krisztus Je» susnak örökös társai valamint ti? Mi módon lehet pedig az, mondja a’ szerelmes Tanítvány Szent János Evangyelista, hogy olly szoros kötelékkel, ’s annyi féle képpen eggyesűltek lévén Ó velek, lehessen szenvedésben látnotok ókét, és nem nyitnotok meg nékik a’ ti irgalmasságtoknak kebelét, vagy hogy lehessen, elhagynotok ókét az ó szükségekben, és lehessen bennetek az Istennek szeretete. De ha nintsen bennetek akkor az Istennek szeretete, ellensegi vagytok tehát ti az Istennek: ha ellenség! vagytok az Istennek , megszegtétek tehát az Istennek parantsolatját, és az a’ parantsolat nem lehet egyéb , hanem az alamisnának vitathatatlan ’s elmúlaszthatatlan paraotsolatja: A' kinek világi marhája vagyon, és látja az attyafiját szűkölködni, és bézárja szivét az előtt : miké* pen marad meg az Istennek szeretete abban? (A) . Es ne gondoljuk, hogy ez a kötelesség tsak bizonyos nagyobb ’s ritkább szükségiket (A) í, Joan. 3. 17,
