Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

( U3 )

én elmémben fogadok, es a’ minőt a' Szentírás is ád nekünk a’ felől. Azt mondom én,hogy egy gazdag , ki a’ szegénytől megtagadja az alamisnát , pártütő jobbágy, ki az ő Fejedelmétől megtagadja az adót, hogy az egy Istentől engedett jószággal bíró kevély ember, ki a’ függetlenségnek lelke által nem akarja meg- ismérni az ő Urát. Jeles adia ez , melly megfogatja velünk egy részről az Isten’ vagyonsá- gának véghetetlen fölsoségét, más részről pedig az alamisnának természetét. Mert onnan ki hozok én, kedves Halgatóim, két következéseket, mellyeket nem lehet se’ elegendőül figyelmetesen megeszmélleni , se’ elegendőül erősen hirdetni a’ Kereszténységben. Az első az, hogy az alamisnának volta képpen szükséges , hogy alázatosságnak érzeményében adasson, és hogy távol legyen hogy az alkalmatos tselekedet lenne arra, hogy kevélységet súgna be nékünk , és fölfújna minket , alávetésben tart elleniben az minket, önnön magunk’ meg- ismérésére hozván bennünket. Miért? azért, hogy az alamisna volta képpen -vallás, mellyet tesz az ember az ő függése felől az Istennek; nem természet szerént való dolog pedig, hogy egy jobbágy hiúságot hozzon ki az ő jobbágyi sorsából , sem a’ bizonyságból , mellyet ó té- szen az ő hívsége ’s engedelmessége felől.

És ezt a' titkot tökélletesen megfogta Ábrahám , midőn három Angyalt fogadott bé a’ házába három szegényeknek képében s öltözetében. A’ Szentírás mondja, hogy a’ végre, hogy megtegye nékik azt a' gazdálkodásnak kötelességét , megalázta magát, és Szent Ágoston mondja, hogy leborúlván elöltök, li á r*

m