Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b
C 131 ) tein onnan: azon dolgoznak dk, sdt elís ér* nek arra , megrostálván a’ jámbor embereket az ö áldozások felól, megítélvén az ó életeket, bírságolván az ó magok viselését, fölemelvén legkissebb hibáikat, nem engedvén meg nékik, semmit, és mindenből gonosztételt tsinálván nékik. Szent Ágoston minden o világosságival együtt nem mérészlette jóvá nem hagyni a’ minden napi áldozásnak szokását; egy vakmerő, és az Isten’ dolgaiban vak világi gyönyörűségekben merűltt ember bátran ’s habozás nélkül kárhoztatja azt. Az utolsó Gyülekezet óhajtotta a’ gyakor áldozást az Anyaszentegy- házban újra megerősítve látni, és a’ világi gyönyörűségekben merúltt ember elleniben kiirtani, és semmivé tenni akarná azt. Ne gondoljátok, kedves Halgatóim, hogy én az által minden gyakor áldozásokat megigazlani kívánjam J vágynak gyakor áldozások , mellyeket én siratok , de mellyek felöl az Istennek hagyom az ítéJetet, az az, vágynak gyakrak, de haszontalanok, gyakrak de tunyák, gyakrak de igen- kévésé építők, mellyek botránkoztathatnának inkább, mintsem építhetnének. Talán fogok beszédem azokról más egy beszédben, és megfogjátok ti látni, hogy az én szándékom soha nem volt az , hogy meghitelesítsem azokat : egyébaránt, mondottam, hogy az Istenre hagyom azok felól az ítéletet, mert a’ mennyire félnék mondani valamit, a' mi az ollyan áldozásoknak kedvezne , annyira törvény szegőnek hinném lenni magamat, ha leskissebben is megtámadnám a gyakor, de buzgó, áldozásokat, a’ másikok megtiszteletlenítik Krisztus Jésust, de ezek dütsőítik ótet, és valamint hogy átkot mondanék mindnyájokra , valaki jóvá bngy- ná a’ haszontalan, és tökéletlen áldozásokat, I a
