Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

( 1*8 )

a' gyakor áldozások ellen , nagyobban meg- botránkoztak légyen az iránt való legkissebb , vagy valóságos vagy képzeltt tágulásokban, és béereszkedtek légyen ebbe a’ kérdésbe mint tulajdon magok’ dolgába : azon én mindenkor tsudálkoztam.

Mert, végtére, honnan jöhetett nékik az a’ buzgóságok ? istentelenek lévén, a’ minőknek hiszem lenni őket, a’ Kereszténységnek minden más kötelességihez tsak megvetéssel viseltetnek, és e’ felől tökélletes , és istenes emberek módjára beszéljenek. Valamelly hasznot köll tehát látniuk abban ; ti pedig nagyobban megvilágosodottak vagytok , mint sem ho2,y rnegne fogjátok mingj’árt miben áll az a’ haszon, mivel könnyű azt megismérni, és legalább bizonyos az, hogy a’kéypen beszéllvén birtokába teszik magokat annak, hogy ők szabad hitűek, nem tsak bátorsággal, hanem, ha merem mondani, bötsűlettel is: mert mondom még egyszer, azok azon emberek közül valók, kiket Szent Pál Apostol Timótheusnak lerajzolt , az állításban megvesztegetett emberek, kiknek a hitek mint egy eloltva vagyon ; emberek, kiknek az isteni tiszteletnek minden gyakorlási terhesek , és kik azoktól megmene- kedni akarnak. Mindazonáltal , mivel hogy tudják, hogy az áldozás mindenkor úgy tekintetett, mint a’ Kereszténységnek különös jele, és hogy annak nyilván ellene mondani , ama’ hittől szakadtságnak neme volna, mellyet ók bajosan tűrnékne el; hogy éppen annyira ne vetemedjenek, és mind az által ki vessék az igát, melly alkalmatlankodik nékik, a’ tulajdon magok’ istentelenségéből isteni tiszteletnek födöző- jét tsinálnak magoknak (nem tudom ha jpl magyarázom - é ki magamat) és jóvá hagyóinak

mond-