Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a
< 8i ) melly vakmerőnek ’s maga-bízottnak látszathatok ugyan, de melly nem egyébből szármozik, hanem a’ tudomásokból, rnellyeket te adsz nékem a’ te ítéletednek rettentő titka felöl. Minden kegyelem, mellyet én Te tőled e’ nagy- napon kérek, az-az, hogy védelmezz engem, önnön magamtól. Mert a’ mi Téged illet, éi Istenem! merem mondani, hogy nem egyébért félek én Te tőled, hanem azért, hogy félek önnön magamtól! Te benned nem látok én egyebet, hanem bízodal másságnak okait azért; hogy nem látok Te benned egyebet , hanem jóságot ’s irgalmasságot. De a’ minthogy az a’ jóság volta-képpen ellent vettetik a’ bűnnek, és meg nem változtatván természetét, ámbár az jóság legyen, igazság az, harag az, bosszúállás az bűnre való nézve; látván azt a’ bűnt magamban, a’ te jóságodtól ’s irgalmasságodtól félnem köll. Vágynak talán itten, én Istenem, olly lelkek, kiken e’ nagy igazságok még semmi bényomást nem tettek! De Te Urok vagy a’ szíveknek, mivel te alkottad azokat, és vágynak tenéked malasztid arra, hogy fölébresszék Őket álmokból, hogy megháborgassák , hogy ezen üdvözséges háborgatás által megtérítsék, és a’ boldog örökké - valóságnak útjába vissza vezessék azokat, a’ hová vezéreljen minket &c. Amen. Advent /. Könyv* V
