Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a

( 6* )

vén, mondotta: A’ Kéresztség ékesíti Krisztus’ katonáját, megtzáfolja a' szökevényt. (A) Mert én mindenkor Krisztus Jésus’ hada’ szökevényének hívom azt, kinek nintsen többé szívében a’ kereszténység, noha megtartja még annak külső színét.

Tudom mindazáltal, és jó mindennek ele- jébe menni, tudom mit vethetne ellent a’ hitetlenség ; tudom , hogy még a hitünknek vallásában is szabadokká tett minket az Isten: tudom, hogy az isteni tisztelet olly egy jó erkölts, melly a’ mi akaratunknak helybe-hagyását kívánja, és hogy arra, hogy valaki keresztény legyen, szükséges , hogy akarjon az lenni; de az által nem azt érti az Isten, hogy szabad akaratunkban legyen, hogy legyünk vagy ne legyünk azok magunk’ vér-senyessége szerént; és hogy, minekutána alá vetettük egyszer magunkat az ó Evangyéliomának, szabad legyen abból elhagynunk , és fölvennünk azt, a’ mi tetszeni fog nékünk. Tartozni fogunk tehát, ha mi olly elvesztettek s olly megátalkodottak voltunk, hogy a’ szívünkben olly szent hitet elfojtottuk, annak okát adni, ’s megmondani néki: miért? Minémü okát fogjuk pedig adni annak? Fogjuk mondani, hogy az az isteni tisztelet nem látszatott nékünk elég jól fundálva lenni ? Igen tsúfos dolog lesz az, hogy az, a’ mi elegendő volt egesz egy világnak meggyőzésére, nem győzött légyen meg önnön magunkat, és hogy egy isteni tiszteletnek, mellynek a’ földnek legnagyobb Emberi megadták magokat, melly ellen egy^ Szent Ágoston elméjének minden erejével, s eszének minden szem-fülességével

(A) S. Cyprianus.