Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a

mellyekre nehezen jut az ember, és mellyektóf minden nap , haszontalan reménységek után, az a’ bosszúsága vagyon , hogy látja magát vagy szerentsétlenúl megíbsztatni, vagy igazságtalanul ki is rekesztetni; az a’ szomorú és veszedelmes sorsok azoknak, kik a’ világhoz ragaszkodnak. Ellenben, munkálódni bizonyos jutalomért , és olly Urat szolgálni, a’ kinél számot tarthat arra , hogy soha nem voltak , nem is lesznek, elvesztett érdemek, az tette a’ földön boldogságát az Isten’ Választottinak , és azoknak az eleve elrendeltetett Szenteknek, kiknek dütsoséges emlékezetét e’ mái napon tiszteljük. Szolgáltak Ók egy hív Istent az ó ígéretiben, és kívántak jutalmat , melly nem hibázhatott nékik. Az, úgymond Arany-szájú Szent János, tette őket tehetségesekké arra , hogy mindent mérészelljenek , ’s mindent szenveddjenek. Szen* vedek mondá egy közulök, teilyes avval a’ vitézi erővel , mellyet olly vigasztaló igazságnak hite belé ihlelt; Szent Pál volt az. (A) Szenvedek , de nem szégyenlem : Távól legyen hogy gyötrődjek azon y dütsekedék inkább abban. És miért? (B) Azért, hogy tudom kinek liittemy és bizonyos vagyok , hogy hatalmas , az én letett kintsemet , megtartani ama' napra ; mellyben kijei tselekedeti szerént fogja jutalmát venni. Mit értett ó a’ letett hintse által? az érdemeket mel- lyeket nyert magának az Isten előtt;, az az: azt a’ mit ő tett az Istenért, a’ mit szenvedett az Istenért , és reménységében a’ dütsös égnek, mellyel tudta, hogy megjutalmaztatniok köll az ő apostoli munkáíódásinak. Az a’ bötű-szerént való értelmek azoknak az igéknek. Jó hart zot hartzoltam , mondá még ő ugyan# azon Tirn

(A) 2 Tim. í. 12. (B) Ibidem,