Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a

( «540 )

Ágostontól, ki megtérni gondolkodván, semmit szorgalmatosabban nem került, mint azt zörgéssel megtenni. 400—404. 1.

Az a’ kevélységnek kovásza pedig 1. megvesztegeti a’ mi keménységünknek minden érdemét , mivel nem többé az Isten annak az indító oka; 2. elrontja annak a fundamentomát is, és állatját. Mert a’Keresztényi keménység abban áll, hogy erőszakot tegyen magán az ember : semmi erőszak , mikor a’ természetet követi; és nem-é a’ természetet követi, követvén a' kevélységét? A’ Kereszténységnek igaz sanyarúsága tehát az, hogy alázatos legyen az ember , és keresse a homályosságot. Nem a’ világ’ belliseinek, nem az ahétatos böltseknek, azoknak a’ kevély ahétatosoknak nyilatkoztattad ki, én Istenem, ezeket az igazságokat, hanem a’ kits/i'nyeknek, és alázatosoknak: áldott légy azért. 404—408- h

HARMADIK RÉSZ.

Szeretet, harmadik minéműsége az Evan- gyéliomi keménységnek. Miként lehet meg- eggyeztetni eggyikét a’ másikával, mivel a’szeretet, Szent Pál szerint, béfödöz mindent, eltűr mindent , a’ keménység pedig ellenben vallást tészen arra, hogy semmit ki nem ment, és semmit meg nem botsát ? Hogy megfogjuk ezt a’ Titkot, nem köll egyéb arra , hanem hogy küíömböztessük meg a’ dolgokat. Az Evangyéliom azt akarja, hogy mi kemények legyünk : de kihez ? önnön magunkhoz , és nem másokhoz. Az önnön magunkhoz való keménység pedig, és a’ másokhoz való szeretet , két kötelességek , inellyék, távol legyen,