Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a

( So )

gokat, mellyeket az elonkbe tett, akár megszűntünk hinni azokat. Úgy látszik, hogy el- lent-szóllás légyen ebben: mert ha mi nem hi- szük többé az igazságokat, mellyeket a’ hit elonkbe ád, miképpen lehet mondani, hogy az a’ mi hitünk? és ha az nem többé a’ mi hitünk , miképpen fog az Isten az által ítélni bennünket ? Az én dolgom lészen felelni e’ nehézségre , és én azt oJlyképpen meg fogom világosítani , hogy távol légyen, hogy az , az általam tett mondást meggyengítse, lesz az inkább annak erössebb próbái közűi eggyike.

Vegyük tehát előbb mind a’ ti ájtatosság- toknak, mind az én szolgálatomnak leginkább kedvező részt. Mi mindnyájan vallást teszünk, hogy Keresztények vagyunk; és mivel ezt a’ minéműséget viseljük, az én kötelességem is kötelez arra engem, hogy előre elhigyjem , hogy szívünkben vagyon a’ hit, meJlyről külsőképpen bizonyságot teszünk , és mellyet külsőképpen vallunk. Előre elhivén pedig, hogy vagyon az nekünk, azt mondom én, hogy az Isten azzal fog élni mi megítélésünkre: lehe- tend-é megvetnünk e’ föltételt ? De miképpen fog az Isten eljárni abban ? Az, Kedves Halga- tóim! különös egy észmélletet kíván. Az Isten fog ítélni minket a’ mi hitünk által azért, hogy a’ mi hitünk fog Ö előtte vádolni bennünket, azért, hogy a’ mi hitünk fog bizonyságul szolgálni mi ellenünk, azért, hogy ha valaha olly boldogtalanok leszünk, hogy kárhoztatunk, a’ mi hitünk maga fogja kimondani a’ mi kár- hoztatásunknak szententziáját, Lehet-é valakinek egyenesebb , ’s többféle módokon hozzá segítenie egy ítélethez ?

Úgy vagyon, a mi hitünk fog vádolni minket az Isten előtt. Krisztus Jésus mondotta azt, és az ő szaya nyilván való abban: Ne vél-