Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a
( 47 ) ból, és igazságos a’ miénkből. (A) E’ hez a’ szóhoz akarom én kötni magamat e* beszédben; és noha a’ dolog, mellyről beszélle- nem köll, majd nem véghetetlen kiterjedésű legyen, e’ gondolatban határozom meg én magamat , mert az elegendő lészen arra, hogy az Isten’ ítéletének imádandó, de rettentő, titkába béhattasson veletek : Akarom én megmutatni néktek, hogy az Isten’ igazságának fonda- mentoma valóban önnön-magunkban vagyon; hogy ha az Isten erős és kemény az ő ítéletiben , mint a’ Szent írás mondja nékünk , ön- nön-magunktól származik az a’ keménység ; hogy önnön-magunk teszük őtet ollyanná mi- liozzánk ; egy szóval: hogy mikor ő ítélni fog minket , nem egyébként, hanem önnön-ma- gunk által fog ítélni bennünket. Mondásomnak megerősítésére, és abban neminémű rendnek tartására, sajdítom én, hogy két dolgok vágynak mi bennünk, mel- lyeknek szükséges közök vagyon az Isten’ ítéletéhez ; az eggyik a’ mi hitünk, és a’ másik a’ mi okosságunk. Úgy mint Keresztényeknek, vagyon nékünk hitünk , és úgy mint embereknek vagyon nékünk okosságunk. A’ hit természeten föllul való világosság, mellyet az Istentől vettünk születésünktől fogvást, és az okosság természet szerént való világosság, mellyet, születvén, magunkkal hoztunk: Az Isten pedig e’ két nagy regulák által, mellyeknek igazgat- niok köll minket életünknek minden magaviselésében , e’ két világosságok által, e’ két tudomások által fog ítélni bennünket. Mint Keresztényeket, fog ő ítélni minket a’ mi hitünk által, és mint embereket, fog ítélni bennünket (A) Tertullianus de Resurrect. Cap, 14.
