Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a
( 39 ; hartzolnunk, mint nékik köllött ? Ellent-állot- tunk-é mi, mint ok, színt’ annyira , hogy vérünket ontanánk ? Miért vagyunk mi tehát olly gyávák? Miért, elfajazván jó erköltsöktol azoknak a’ dütsöséges élévé elrendeltteknek , kik mostanában a’ mi formájink , mutatunk hi oily nagy erőtlenséget azon alkalmatosságokban , mellyekben példájokra szent gyözedelmeket köllene önnön magunk fölött vennünk? Azért, hogy mi nem szemléljük meg mint ok azt a’ halhatatlanságot , mellyre Ók ahétoztak , és mellynek reménysége szurdálta , bátorította, minden akadályokon keresztül által vezette ő- két. Szomorú ’s boldogtalan külömbség, melly 6 köztök ’s mi köztünk találkozik ! szüntessük meg azt; és azért az indító okhoz, melly megindította ókét, hozzá tévén példájokat, mellyet az Isten elonkbe tészen, erősítsük meg magunkat , mint ók , és szenteljük meg magunkat az Örökké való javaknak reménysége által. Másképpen , htjában ünnepeljük mi, kedves Hal- gatóim ! az Anyaszentegyházzal a’ Szentek’ napjait, híjában hívjuk mi segítségül őket, bízván Istennél lévő hitelekben; rövid summája az isteni tiszteletnek , úgy mond Szent Ágoston, az az, hogy gyakoroljuk azt, a’ mit ünnepiünk, és hogy a’ mi tiszteletünknek tárgyát életünk’ reguIájának tegyük: A’ vallásnak summája, azt követni, a’ mit tisztelünk. (A) A’ mennyei dütsóségnek tekéntete elválasztotta őket a’ földtől; szükséges, hogy az mi bennünk is ugyan azon foganatot mívelje : a' halhatatlanságnak hite, szentségre vezérletté őket; szükséges , hogy mi is ugyan azon úton érjünk (A) S. Augustinus,