Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a
— ( 350 ) Ne menjünk oily messze, és ítéljétek meg ti önnön magatokat , és oktassátok önnön magatokat önnön magatokért. Az ő vitézségekről ’s hadi tselekedetekröl híres emberekből álló Udvarban beszéllek én. Hogy egyszer visszahúzták volna magokat a’ veszedelemben, hogy egyszer haboztak volna , azt ők úgy tekintenék ; mint egy kitörölhetetlen motskot: Isten ne adja , hogy megtagadjam tőlek az igaz ditséretet, melly őket illeti : hnrtzolván , kitévén életeket a nagy és dütsöséges Fejedelemért, kinek parantsolatit viszik Ők véghez , és kit az Isten fejünk fölött helyheytetett, hogy uralkodjon fölöttünk , természet szeréntvaló kötelességet tesznek meg. De egyébaránt minému ellentsz Mlás által mutatunk mi olíy nagy álhatatosságot egy Jelöl, és más felöl olly nagy erőtlenséget? Miért leszünk mi az Isten’ dolgaiban ollyakká mint a’ nádszál, mellyet a’szél ingat, a’ mái Evan- gyéliomnak példabeszéde szerént ? Miért bírúnk mi annak minden álhatatlanságával , az az: miért hagyjuk mi magunkat olly könnyen meghajtani a’ magunk’ tetszetése által, meggyőzet- ni a’ félelem által, elragadtatni a’ szokás által , megingadtatni a’ haszonvétel által? és hogy a’ példához tartsam magamat, mellyet e’ mái napon élőnkbe tészen a’ világ’ Üdvözítője, hogy nem követjük mi Keresztelő Szent Jánost, hogy nem tanuljuk meg tőle minému álhatatosságot kíván a’ mi Istenünknek szolgálatja, és az ő törvényének magtartása! Ez a’ hív szolga szintén a fogságban is vallotta Krisztus Jésust, szinten az Udvarban is bizonyságot tett néki. Imé a ti formátok: megtartani az'Udvarnak közepette azt az Isten’ Fijainak vitézi szabadságát , mellyre ti hivattatok, és melly, hallván beszélteti Szent Fáit, már dütsöség’ajándékának in
