Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a

*""* C 34? ) —'

mellyet a' Pogányok is kárhoztattak a' Keresztényekben , és mellyröl olly szép ’s oily fontos letzkéket adtak nékik.

Nem-é ez az érzeménye volt a’ felöl régen- ten annak a’ bölts Tsászárnak, a’ Nagy Constantinus’ Attyának ? Eusebius tanít minket arra, és tudjátok ti azt: noha hitetlen, noha pogány volt ö , voltak b néki mind Tisztei az Udvarában, mind Katonái a’ hadiseregében keresztények. Akarta ó megpróbálni az hiteket, maga elejébe gyűjtötte őket mindnyájokat beszedett nékik ó megkísérlésekre alkalmatos szókkal , végtére arra kötelezte őket, hogy ismér- tessék meg s magyarázzák ki magokat. A’ mint hogy mindenkor voltak mindenféle minéműsé- gúek azok, nem tsudálkozom azon, hogy egy némellyek, állandók lévén Krisztus Jésusért, joöbaii szerették szerentséjeket veszedelemnek kitenni, mint sem az Ő isteni tiszteleteket meghazudtolni, és hogy mások, az emberi tekintet uralkodván rajtok, választották inkább az ő isteni tiszteleteket álortzával békendózni, mintsem szerentséjeket veszedelembe vetni. A’kép- pen a’ dolgok a világban , és a Kereszténységben is mindenkor megoszolva voltak. De a’ lyut Eusebius észreveszen, és a’ minek eleven es megindító oktatásnak köll lennie azoknak , kik itten halgatnak engem (tsudálatosan odaillik az a’ helyhez, a’ hol én beszéllek, és bizonyos vagyok abban, hogy kedvetekre lészen az) az az az elmés megkülömböztetés , mellyet tett a Fejedelem azon kétféle Keresztények felöl, midőn az 6 reménységekkel olly ellenkező mint érdemekhez szabott módon megtartotta maga’ személye mellet azokat, kik , megvetvén a’ vi]/ t , 7 * O

ag akaratit , megmásolhatatlan ragaszkodást bizonyítottak az ó isteni tiszteletekhez, és elbo-