Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a

( 545 )

es egy különösség által , mellyet a’ világ is , a- karatja ellen is, bötsülne, külömböztetnénk magunkat, és ha kívántatna , el is válnánk a- zoktól a’ világ’ íijaitól, kik annak általhágói; se* száma se’ minéműsége az ó személyeknek nem ingatna meg minket; lennénk bár magunk egyedül a földön, megmaradnánk mi ebben a' magunk’ eltökéllésében , és a’ belső vígasztalás , melly volna nékünk abban, hogy mi azok közül vagyunk, kiket az Isten hátratartott volna magának, és kik térdet nem hajtottak volna Baal előtt, az az; a bizonyság, mellyet tenne jiékünk a’ mi lelki-isméretünk arról, hogy a’világ’ bálványozása' sebes patakjának ellentállot- tunk, már drága gyümöltse volna nékünk a gyozedeíemnek , mellyet a’ mi hitünk vett volna az emberi tekinteten. lm’ ezekbe a’ készületekbe tenne minket egy Evangyéliomi szabadság.

Honnan jön tehát, hogy mi nem vagyunk azon készületekben ? és. mitsoda az az emberi tekintet, melly letartóztat minket ? félékenység és kitsinyszívuség. Félünk mi a’ világ’ bírságé lásától, és az által megvaljuk a’világnak, hogy nints elegendő erőnk arra , hogy megvessük Ő- * tét azokban a’ környüláílásokbau is, meJJyek-. ben legnagyobban megvetendónck ítéljük lenni őtet, melly vallásnak egyedül magának köl- lene megszégyenítenie bennünket; félünk mi attól, hogy erőtlen lelkeknek tartatunk, és meg nem gondoljuk, hogy maga az a’ félelem erőtlenség, és leginkább szánakodásra méltó erőt-: lenség: szégyenljük mi kinyilatkoztatni magunkat, és nem látjuk, hogy maga aza' szégyen, hogy e’képen magyarázzam ki magamat, sokkal gyalázatosabb mint a’kinyilatkoztatás , mellyet köllene tennünk. Mert mi gyalázatosabb»