Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a
C 329 ) Mert ez életben nem mindenkor igaz, sót ritkán is igaz az, hogy az, a ki megalázza ma- gát, fölmagasztaltasson: látni ollyakat, a’ kikenek alázatossága, noha valóságos és állandó, szintén a’ megalázásnak utolsó határáig űzetik. Látni ollyakat, kik, hogy az Istent keressék, isteni tiszteletnek lelke által eltemetvén es mintegy semmivé tévén magokat az emberek előtt, az o homályosságokban és semmivoltokban halnak meg. Hány szent lelkek vágynak , kiknek élete elrejtve vagyon Krisztus Jésussal , és kiknek a’ világ soha semmire sem bötsülte vitézi bátorságát abban, hogy megváltak attól? És azért köll lenni, mefelel Arany - szájú Szent János, és lészen ítélet a’ világ’ végezetén. Mivel a’ világ nem tészen igazságot azoknak a’ tökélletes Keresztényeknek , kik megalázzák és semmivé teszik magokat az Istenért, az Isten, ki igaz kíván lenni, száz annyiképpen fogja tenni azt nékik: mivel vágynak olly Szentek a’ földön, kiknek az alázatossága, noha igaz, se’ nem ismértetik a’ világtól, se’ nem bötsül- tetik meg annyira, a’ mennyire köllene, ha a* világ igazságos volna; az Isten helyre fogja hozni a’ világ hibáját, és föl fogja magasztalni azt: de ki’ kárával? mindenkor kárával ’s gyalázatjá- ra a’ világ* újának, kinek a’ hamis dütsösége, nevetséges hiúsága, és a’ kárhoztatott magabi- zott nagyra-vágyódása le fogja tenni díját azon állítások’ szentségének, mellyeket a’ bölts és alázatos Keresztény követett volna, mivel egyszersmind hogy az alázatos föl fog magasztal- tatni. A* ki magát megalázza felmagasztaltatik a’ kevély meg fog aláztatni, és örökös gyalázattal béborítatni. És a’ ki magát felmagasztalja megaláztatik. (A) Az nem elég. (A) Luc, 14. n.
