Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a
( 33 ) Valóban, ha az emberek gyakran tennék ezeket az eszmélleteket, nem volna többé szükségek intéseki*e, sem egy átallyában az Isten igéjének orvosságára , hogy kigyógyítsák magokat szükségéből a’ világi nagyra-vágyódásnak, melly megöli Őket; önnön magok, meggyőzet- tetvén az iránt az ő tévelygésekről, ’s esztelen magok viseléséről, sokkal többet mondanának magoknak a’ felöl, mint sem én fogok mondani valaha nékik. Ha azok , kiket mi legkívánatosabbaknak ismértünk a’ világ’ jutalmira, áltailáthatták volna, minek köllött történni vélek , és azoknak a’ szerentse’ szerzeményinek , mellyeket ők úgy tekintették, mint munkájiknak gyümöltsét, melly kevés üdő alatt köllött föl- forgattatniok; ha lehetett volna külömbözve kijegyezni nékik azoknak határát, mondván nékik : ti mind azzal tsak igen kevés , még hátra lévő esztendőkig fogtok élni, és fog az mind tartani néktek; nem, kedves Halgatóim ! a’ világban való fölemeltetésnek kívánsága soha nem lett volna nékik természeti indulat, sem olly veszedelmes kísértet; többet mondok, ezeknek soha nem lehetett volna megnyerniek magoktól, hogy tselekedjék mindent azt, a’ mit tseleked- tek, sem hogy annyi bajt szerezzenek magoknak olly tsekély dologért. Sirassuk az ő vakságokat , és fordítsuk azt magunk’ hasznára; ők nem egyébért adták által magokat a’ nagyra- vágyódásnak, hanem hogy soha szorgos vígyá- zással nem szemlélték meg azoknak az állított szerentséknek szoros határit, és nem egyébért keresték olly nagy buzgósággal azokat a’ földi jutalmakat, hanem hogy nem akartak emlékezni arra, hogy azoknak tartósága rövid legyen, hanem hogy igyekeztek megfeledkezni arról, hanem hogy elámultak, hogy ne gondolkodhatni /. Äö/jyr. C
