Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a

( 320 )

(és ki tudja, ha nem-é a1 legistentelenebbek közűletek azok, kiket Ö arra választott) lehettek, mondom, ti választott edényekké. Járuljat <k 6 hozzá, és a’ szörnyű vakságnak, mellyre vitt benneteket a’ bűn, alázatos megvalJása által tegyétek magatokat olly állapotba, noha bűnösök vagytok , hogy kegyelmet találjatok előtte ; a’ ti megtéréstek néki dütsóséget, és az Ő Any.aszentegyházának épülést fog szerezni. Te részedről beszéllek tehát én, ó én Istenem! és nem félek attól, hogy igen messzire űzzem az adiákat, mellyeket adtam nékik a’ Te isteni kegyességedről , mivel az még véghetetienűl föl- lűlhalad minden szeretetet, mellyel én ö hoz- zájok viseltetek. Az Isten az utolsó ítéleten igazságot fog tenni önnön magának: láttátok ti azt, Keresztények! és hátra vagyon megmutatnom nektek, minémű igazságot fog Ő tenni az ő Választottinak; az a’ második rész.

MÁSODIK RÉSZ.

Mondottam én azt, vitathatatlan igazság az, melly nyilván jelentet tt nékünk a’ Szent Írásban, hogy az Isten mindeneket az ő Választot- tiért tett, hogy ó érettek teremtette a’ világot, hogy ó érettek tartja meg azt , hogy, ha ók nem volnának, elrontaná azt, hogy az ő gondviselésének minden szándék! ő rajtok forognak, és hogy a természetnek, kegyelemnek , ’s dü- tsöségnek rendében minden ö reájok tzéloz , ’s ő bennek határozik meg : A' Választ attakért. Megköll mindazáltal ismérnünk, hogy ennek az Isten Választottinak olly hasznos szónak nem köll tulajdonképpen bétellyesednie előbb, hanem az utolsó ítéletkor. Valóban, úgymond Aranyszájú Szent János, hanem volna más hanem