Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a
V tó a' koronára, mellyet az Isten elkészített nékik. És az, Keresztények! az a’ Titok, mellyet mi nem akarunk megfogni. Akarnánk mi szokásunk szerént való Szentséget, mi akaratunk, mi kívánságunk szerént való Szentséget, az az: olly Szentséget, melly semmibe se’ teljen nekünk ; mert ollyan Szentség, ámbár melly keménynek látszasson, vagy lehessen az másképpen , azonnal könnyűvé lészen mi nékünk. De az Isten azt akar ja, hogy a' mi Szentségünk a’ mi kötelességinkben áljon, a’ mi kötelességink pedig mindenkor sokba fognak telni nékünk: a’ mi kötelességinken kívül az , a’ mi nékünk Szentségnek lenni látszik, nem egyéb, hanem a’ Szentségnek eszelős képzelete , melly se’ az Istennek dütsőítésére , se' az embereknek építésére nem szolgálhat, melly gyakorta nem is alkalmatos egyébre, hanem a’ kevélységnek táplálására , és a’ mi föJfúvalkodtatásunkra. A’ helyett , hogy az igaz Szentség , az az egy értelemben közönséges , de más értelemben olly ritka, Szentség hordoz magával bizonyos áldomást , mellyből az Isten veszi az ö dütsőségét, és mellytől az emberek magokat megindítatni érzik, és melly minket magunkat kérkedékeny- ség nélkül s büszkeség nélkül regulában tart, és ezer visszaélésektől megőriz bennünket. Elvégezem , és minekutána a’ szabad-hitűeknek ’s tudatlanoknak beszéltettem, hátra vagyon megmutatnom a’ tunya Kereszténynek, hogy fön- állván a’ Szentek’ példája, fogás nélkül vagyon az ő tunyaságok. Az az utolsó rész. — c 281 ) —
