Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a

( 29 )

nak nem tsak megholtt, hanem megfeszítetek embereket is. Egy szóval : látjuk mi azokat a* Krisztus Jésusnak látszatóképpen olly szokatlan ’s oily hihetetlen boldogságit hitelesen ’s érezhetőképpen megigazodottaknak lenni; akarom mondani, az Isten’ szeme előtt, és forró buzgóság által arra hogy tessenek az Istennek, boldog embereket abban, hogy szenvednek , boldogokat abban, hogy sírnak, boldogokat abban, hogy semmivel sem bírnak ; mert mind azokn >k közepette bírják az Istent; midón azonban a’ világ minden ó boldogulásival 's minden ő hamis örömivei eggyütt nem lehet boldog , se' megelégedett. Lehet-é valakinek ellent vetnie valamit e’ szemlátomástvaló megmutatás’ nyilván valóságának ?

Részül ’s jutalomul bírni az Istent, az ' a’ boldog sorsok azoknak, kik jó lélekkel, s tiszta szándékkal keresik az Istent. Megfogom-ó mondani, és megengeditek-é ti, hogy én önnön magamnak bizonyságot tegyék arról? Ámbár én bűnös és méltatlan ember vagyok , többször egyszernél megéreztette velem azt az Isten az Ő malasztja által. Hányszor történt, Uram , édesdederi megízlelnem bovségét azoknak a’ mennyei vigasztalásoknak , mellyeknek te vagy a’ kútfejek, és mellyek már a’földön megeloz- tetett paraditsom? Teveled megtöltött lévén, hányszor megvetettem mindent egyebet, és a’ világot hányszor semminek tartottam ? számkiveted te az én szívemből a’ hiúságos gyönyörűségeket; de hogy meggátoljad, hogy az én szívem ne bánkóddjon utánok, bémenél te abba azok’ helyébe : és attólfogva , Uram , azoktól a’ gyönyörűségektől való megfosztatás gyönyö- rűségessebb volt nékem, mint sem volt volna, vagy lehetendett volna valaha azoknak bírása.