Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a

( *7J ) —

kínszeríttetni magamat, hogy adjak tiszteletet ’s bötsúletet azoknak, és az a’ bötsúlet, melly- tol nem tilthatom magamat , támaszt én bennem titkos egy szeretetet, mellytol még kevesebbé tiltom magamat. Mondom én : ím’ annak köllene lennem nékem, az okosságom , a’ lelkiisméretem, az isteni tiszteletem mindenkor szememre fogja hányni hogy nem vagyok az; azt mondom én, és a’ vallás, mellyet én a felöl teszek , tsalhatatlan bizonyság nékem arról, hogy abban tehát, és egyedül abban áll az, a’ mit mi Szentségnek nevezünk.

Nem , Keresztények , azok a boldog lelkek , kiknek ünnepét mi üljük , nem tsupán tsak azért lőttek Szentekké, hogy a’ világban, és az Istenért renden kívül való , és jeles dolgokat teltek. Ha ók tették azokat, úgymond Szent Bernard, és ha azok a’ históriában megírva vágynak, azok a’ jeles, és renden kívül való tselekedetek lehettek foganati ’s folyamat! az ö Szentségeknek, de soha nem voltak se’ fondamentoma se’ mértéke annak. Ok azért tették azokat, ha akarjátok, hogy ók Szentek voltak; de soha sem voltak Ók Szentek azért, hogy tették azokat, és valóban lehettek ok Szentek a nélkül, valamint hogy azzal lehetett volna nékik azok nem lenniek.

Lehettek Ók Szentek a’ nélkül. Hány élévé elrendelitek , mostanában boldog és békes- séges bírói a’ dütsóségnek, soha semmit nem tettek e’ földön, a’ mi tsudálkozást szerzett volna nékik, se’ a’ mi külömböztette volna ókét? és azzal lehetett nékik nem lenniek Szentek. Hány kárhozottak, Isten igazságának áldozati, jó erköltsnek tselekedetit míveltek e’ földön, mellyeknek tapsoltak az emberek, midón azonban az Isten kárhoztatta, és talán ugyan az

S 2