Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a
( *13 ) igazság szerént illet az , és békesség az embereknek , kiknek kegyelemből adja azt az Isten. Dütsóség az Istennek, ki azt, mint saját jovát bírja, és békesség az embereknek, kik azt, mint kívánságiknak legméltóbb tárgyát óhajtják. Dütsóség az Istennek , ki azt egyedül maga érdemli, mivel Ő egyedül maga nagy önnön maga által, és békesség az embereknek , kiknek olly állapotba köll magokat tenniek, hogy azt megnyerjék annyira, hogy annak megnye- résésére mindent föláldozzanak. Ez, úgy mond Szent Bernárd, legokosságosabb osztály, sót az embereknek hasznosabb is mint sem volt volna valaha. Mindazonáltal, mondja azon Szent Atya, látunk a’világban embereket, kik nem örömest élnek azzal, és ollyan a’ nagyra-vágyódó, és a’ kevély ember. Valóban, mivel Ö kevély, és nagyra-vágyódó , ez az Angyalok által tett osztály, noha hasznos néki, meg nem elégíti Ótet : Nem tetszik néki az angyali osztály, melly az Istennek diitsö séget, az embereknek békét ád. (A) Azaz: hogy mások fölött való maga’ fölemelésének igazságtalan kívánságától megvakítatott lévén, nem elégszik meg azzal , hogy békessége vagyon, hanem még akarja, hogy dütsosége is legyen: és noha az Isten olly nyilván kimondotta a’ Szent írásban, hogy senkinek sem fogja adni dütsÖségét: Ditsöségemet másnak nem adom. (B) olly vakmerő , hogy szívében feleli az Istennek: Én pedig nem várván, hogy Te adjad nékem, magam fogom magamnak tulajdonítani azt. (C) (A) S. Bernardus. (B) Tsa. 42, g, (C) S. Bernardus.
