Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a

( a°7 )

dik, titkos kétségbeeséseknek elhagyja magát, sl penitentzia-tartást végbevitethetlennek tekinti , elhiteti magával, hogy ő azt soha ki nem állandja , hogy az halálos unalommal le fogja nyomorítani ótet, és hogy ő ki fog dőlni az alatt; hogy szünet nélkül mondja mint a’ törvényszegő Izraelita: Ki hághat fel közülünk az égbr'l (A) És kitsoda az e’ földön, a’ ki re- ménylhesse, hogy oda ér, és megmarad abban ? mert a’ mi tunyaságunk e’képpen használja a’ világ' tévelygésit, hogy az Isten’ igáját kivesse.

De szükséges lesz-e Uram , hogy olly vastag megjátszodtatás, mint az, megtsaljon ’s elveszítsen minket , és hogy a’ mi tudatlanságunk mindenkor mentségül legyen nékünk? Nem, én Istenem; mert mind addig, míg Te a’ Te Szent Igédnek szolgálatját reám fogod bízni, hirdetni fogom én e’ két igazságokat, soha el nem választván azokat! Az elsőt, hogy Te rettenetes Isten vagy a’ Te ítéletidőén; és a’ másodikát, hogy Te irgalmasságoknak Attya, és minden vígasztalásnak Istene vagy. Soha nem leszek én olly vakmerő , hogy hirdetném a’ Te irgalmasságodat nem hirdetvén igazságodat , mert tudom a’ veszedelmes következéseket, mellyeket hozna ki onnan ap istentelen- ség : de azt is véteknek tartanám, ha hirdetném a’ Te igazságodnak keménységű, nem szóllván egyszer’smind a’ Te irgalmasságodnak kegyességből, mivel a’hit tanít engem arra, és tön- nön magad jelentetted ki azt nékem, hogy irgalmasságod üdvözíti a’ bűnösöket, igazságod pedig tsak kárhoztathatja őket. Oszve fogom tehát én kaptsolni mind eggyikét, mijud mási*

(AJ Deut. 30. 12.