Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a

( 1*9 )

mit ók föloldoztak a’ földön, engedvén a’ kép- pen az Isten’ jussain , fölfog-é az oldoztatni a’ mennyben ? m,egyen-é szint’ addig a’ nékik adatott kultsok’ hatalma? Nem, nem, úgymond az Oskolák’ Angyala Szent Tamás, a’ peniten- tzia-tartásnak ítélószéke , mellyben ók üllnek , bizonyos értelemben irgalmasságnak ítélószéke ugyan , de az Isten’ irgalmasságának, és nem az övéknek , se’ nem a’ mienknek, még kevesebbé a’ tieteknek ítélószéke: mert ha az ő irgalmasságok a' buzgóságnak fogyatkozásából oda egyeledik , vagy ha elménknek vakságából a’ mienket oda béiktatjuk; mondom azt ismét, Keresztények ! és jaj lenne nékem, ha arra nem intenélek benneteket, amint az Apostol mondja, alkalmatosán alkalmatlanul; attól az Isten’ irgalmasságának ítélószékétól által köll mennünk az igazságnak , de irgalmasság nélkül való igazságnak, ítéloszékéhez. Azt a’ fon- damentomot köll ti néktek tennetek, azon a’ fondamentomon gyámolították az első hívek azt a’ keménységét a’ fenyétéknek , melly Ó közöttük tartatott: Nálunk kemény mondák ók Tertulliánus’ bizonysága szerént, az ítélet, a’ kiknél mint egy bizonyos az Isten’ ítélete. Az az: mi szorosan és keményen ítéljük magunkat, mert tudjuk, hogy vagyon egy kemény igazság, melly vár minket, és melly mindenkor szemeink előtt vagyon, A’ képpen az alábbvaló, és más alattvaló bírónak is, úgymond Aranyszájú Szent János , mindenkor a’ törvénynek keménysége szerént köll ítélnie ; tsak a’ Fejedelmet illeti kegyelmezni , és az egyedül való mód a’ kegyelemnek megnyerésére az az, hogy kegyelmet ne adjon magának az ember*