Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a
— ( 134 ) mint sem dorgálást érdemel; hogy az foganatja légyen egy természet’ minéműségének, melly uralkodik ó benne , és mellynek ó nem ura; mikor ö e’képpen beszéli, nem botlik-e azok’ érzeményébe , kik az 6 tsillagzatoknak viszontagságát okozták, és mondották: Venus követett el rajtam fajtalanságot, de nemén? Es mikor más egy, hogy az Ő gonosz-tételiból kibün- telenítse magát, megisméri ugyan mindjárt, hogy b elkövette azokat, de egyébiránt mondja , hogy a’ világban vagyon bizonyos megvesztegetés , mellytöl meg nem őrizheti magát az ember; hogy az a’ világnak a’ boldogtalansága, és hogy attól ment lenne valaki, nem köllene néki világból valónak lenni : mitsoda a’ világ az Q vélekedésében , ha nem a' setétségnek nemzete , mellyról szóllott a' Manichaeus ? Nem én vétkeztem, hanem a' setét- ség’ nemzete. Ezek a’ világ’ Választottinak állított védelmi. Az Isten’ szentségének, mondom még egyszer, olly rövidséges védelmek, a’ minő alkalmatosok az ember’ szabad-hitűsé- gének táplálására. Ah Atyámfiái? béfejezé Szent Ágoston, ítéljük inkább magunkat a’ penitentzia - tartásnak keménysége szerént, és az által dütsóíteni fogjuk az Istent, kárhoztatván önnön magunkat. Mondjuk az Istennek, mint Dávid, igaz alázatosságnak leikében : Gyógyítsd meg Lelke- met, mert vétkeztem néked. (Ä) Igen is, vétkeztem én, és nem vádolom arról se’ természetemnek minéműségét., tsak én rajtam állott re- gulázni azt, és tudtam elegendőül, mikor akartam, jó rendben tartani azt: az a’ természeti indulat, melly a’ te törvényednek rövidségével (A) Psal. 40. 5.