Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a

( *3 )

nyei Birodalomnak tsudálatos rendét. A’ földön a legnagyobb érdem nem mindenkor vagyon legjobban helyheztetve. Gyakorta egy középszerű érdem , az embereknek hamis ítélete miatt, meghalladja azt, ’s többet ér annál. Ottan az érdem és dütsóség, az érdem és jutalom mindenkor eggyütt járnak. Isten az, ki méri, ’s regulázza éggyikét a’ másikáért; de tehetségtelen Isten arra, hogy magát meg- tsallja, tehetségtelen arra, hogy megelöztessen, tehetségtelen arra, hogy mást valamit bötsűll- jön, mint azt, a’ mi volta-képpen bötsűlésre méltó, t. i. a’ szent tselekedeteket és jámborságot. Az az egyenes, és az Ö kötelességik- hez hív lelkeknek vigasztalására való.

A’ világra való nézve nints az az érdem, mellyet az üdo eine törüljön. Minden, a’ mit mi az Istenért teszünk, attól a’ szempillantástól fogva, mellyben azt megtettük, írva vagyon az életnek könyvében, de olly bötűkkel, mel- lyek soha kitörűltetni nem fognak. Az emberek nem tsak elfelejtik , de Örvendenek is azon, hogy elfelejtik a’ szolgálatokat, mellyeket tesz valaki nékik; az Isten pedig önnön maga mondja nékünk, hogy minden mi szolgálatink mint egy lepetsételve vágynak az ó irgalmasságának kintseiben: Nem de eltétetve vannak ezek nálam y és bepetsételve kintseim között ? (A) Nyilván-va- ló szókkal mondja ó minékünk , hogy a’ mi áldozataik mindenkor az Ő szemei előtt vágynak : A te éppen égő áldozatid pedig színem előtt vannak mindenkor; (B) hogy a’ mi imádságink ’s alamisnáink szintén Ó hozzá fölmégynek, és mindenkor jelen vágynak az ó emlékezetében. A te imádságid, és alamisnáid felmentek emlé(A) Dent. 3-i. 34. (B) P*al. 49* 2.